Gondolatok és érzések a múltból (2014)
Régi írásaimból összegyűjtött verzió, egy bejegyzés alatt.
"Életünkben sokszor érnek megpróbáltatások bennünket, és mi nem kerülhetjük el őket. De ezeknek is van valamilyen értelmük. Csak akkor értjük meg, miért voltak, amikor már túljutottunk rajtuk. A bátorság nem azt jelenti, hogy nincs bennünk félelem, hanem azt, hogy nem hagyjuk, hogy megbénítson bennünket." (Coelho)
2014. május
Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy bennem lévő, bizonyos gondolatokat és mások gondolatait megosszam Veletek! Ha van kedved, nyugodtan hozzászólhatsz a témához, megoszthatod a Te saját gondolataidat is! Örömmel veszem!:)
Nem célom irányt mutatni és igét hirdetni, hiszen mindannyian más fajta és méretű cipőt hordunk és ami nekem jó és kényelmes, az nem biztos, hogy Rád is passzol!
Nem akarlak mindenáron meggyőzni, hogy márpedig jóga nélkül nincs Élet és nem
is értem, hogy tudsz nélküle létezni! :) Maximum csak arra gondolok, hogy milyen kár, hogy még nem élted át, milyen fantasztikus és felemelő érzés a lelkednek; ha x ember, egy hangszínen, egyszerre zengeti az OM mantrát 108x ! :)
Ha egy-két gondolatébresztő mondat eljut a lelkedig, már megérte létrehoznom EGYEDÜL ezt a honlapot! :) Igen, én Schön Éva, EGYEDÜL hoztam létre :)), nem ült mellettem weblapkészítő mester, akinek elmondtam volna, hogy mit szeretnék! :)) Ha ismersz, akkor tudod, hogy miért írtam ezt most ide és miért hemzseg a szmájlitól:)) Biztosan lehetne flancosabb és szuperdizájnosabb honlapot létrehozni, de én ezt választottam és az adott lehetőségből igyekeztem kihozni a legtöbbet! ..és még mielőtt megkérdeznéd, nincs weblapkészítő végzettségem sem! :)
.....csak megint ugyanaz történt, mint oly sokszor az Életben: meguntam a várakozást, hogy majd valaki segít nekem/megoldja a helyzetet helyettem,és inkább kezembe vettem az irányítást és azt mondtam, hogy "akkor én most csinálok egy honlapot magamnak". Igaz, hetekbe telt, mire olyan lett, amire azt mondtam, hogy most már "közhírré tétetik".... de nem ez a lényeg! Hanem, hogy valami olyasmit csináltam, amit azelőtt nem és még csak nem is gondoltam volna, hogy képes vagyok ilyesmire! Végső soron mindig ugyanoda jutunk: ha elhiszed azt magadról, hogy meg tudod csinálni és nem adod fel!! ..akkor képes vagy teremteni magadnak! BÁRMIT! Csak ugye létezik az a bizonyos elme, ami olyan jól és ügyesen meg tud mindent magyarázni nekünk, nehogy véletlenül fejlődjünk és változtassunk azon, aminek már rég nincs helye az Életünkben, vagy éppen lépni kéne valamilyen irányba és elhagyni azt a bizonyos komfortzónát..
2014. szeptember
Röviden tömören így tudnám megfogalmazni:
FORDULÓPONT, AMI MÁR NEM VÁRATHATOTT TOVÁBB MAGÁRA
Valóban nem gondoltam volna még egy évvel ezelőtt, hogy az Életem ilyen irányt fog venni! Ha valaki mindezt elmesélte volna előre nekem,a rám törő "atyaúristen" felkiáltás társaságában valószínűleg egy óvatlan pillanatban hipermegaszupergyorsan összepakoltam volna és 3 napi hidegélelem, váltás ruha, útlevél és némi kp társaságában köddé váltam volna:), azért az asztalon egy cetlit ott hagyván szeretteimnek:
"Hívjatok, ha már 2014. szeptember 1.-e délutánt írunk végre...:)"
Azt hiszem nagyjából egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor az utolsó fejezetéhez értem Életem egyik jelentős korszakának lezárása képpen és az események kicsit kezdtek felgyorsulni bennem és körülöttem... Minden, ami összedőlhet egy emberben, az össze is dőlt bennem, de úgy elég rendesen, és ahogy mondani szokták: a baj csőstül jön, és minden persze egy időben kezdett omlani: párkapcsolat, munka és az ezekkel kapcsolatos gondolatok, érzések, elvek és hitek!
Ha ismered a Tarot kártyát, akkor a Nagy Arkánum 16. lapja, A Torony, tökéletes szimbolikája volt az elmúlt egy évnek, ami ezen időszak alatt lezajlott bennem. Szenvedtem ott legbelül rendesen és éreztem, hogy egyre kevesebb az energiám
legfőképpen arra, amit valóban szeretek csinálni.. vágytam arra, hogy legyen reggeli, napindító jógás rituálém, mondjuk valami ilyesmi:
https://www.doyouyoga.com/a-beautiful-must-see-morning-yoga-sequence-video/
.. és ehelyett nekem az volt a reggeli "rituálém", hogy óracsörgésre szó szerint megriadva legalább 10 percig megpróbáljak életet lehelni magamba, hogy túléljek egy újabb "csodás" és energiarabló napot odabenn.. ott, ahol az összes energiám elszállt mindennap, az utolsó cseppig, hogy a mókuskereket tekerni tudjam.. Nem egyszer mentem úgy haza, hogy semmi másra nem vágytam, csak és kizárólag a CSENDRE és arra, hogy ne szóljon és ne kérdezzen senki tőlem semmit!!!... és egyszer csak eljutottam arra a pontra, hogy: ebből elég volt, egyszer és mindenkorra, mert úgy éreztem, hogy ez egy méltatlan helyzet és Életnek semmiképpen sem nevezhető lézengés és vegetálás egyik napról a másikra, toporgok egy helyben egy olyan helyen, ahol már semmi keresni valóm nincs már jó ideje és mindeközben pedig árnyéka vagyok a valódi önmagamnak!...és egyáltalán mit is művelek magammal?! Ha valaki ismer, pontosan tudja, hogy nálam ez nem egy felelőtlen, vagány lépés volt, hanem ott legbelül valami olyasmi történhetett, ami miatt ezt a borzasztó nagy lépést meg mertem egyáltalán tenni önmagamért! Félre ne érts, nem okolok senkit a történtekért, hiszen a választás joga mindvégig ott volt a kezemben és kizárólag az egyetlen ember, aki mindez ellen tenni tudott, az csakis Én vagyok (voltam), pontosabban most már szerencsére csak múlt időben beszélhetek a történtek után!
... hogy mit hoz a holnap?... nem tudom... bízok magamban és abban, hogy jó és tiszta lelkű emberként megérdemlem azt, hogy olyan munkám legyen és olyan munkából tartsam fenn magam, ami valóban értékes és értelmes munka számomra és örömmel csinálom és ez mindenkinek a javára fog válni, csináljak bármit is!!!
Olyan érzés ez, mint amikor fekszel egy matracon a nyugodt tó közepén, becsukod a szemed, és hagyod, hogy vigyen valamerre az áramlás, és ettől van benned egyfajta nyugalom és mérhetetlen hit és bizalom az Életed iránt és ugyanakkor izgatottság is, hogy vajon hova sodor a víz és vajon kik lesznek a parton, akik már várnak rám.....
"Ha elég bátor vagy ahhoz, hogy hátrahagyj mindent, ami biztonságot
nyújtott, és lehet az bármi: az otthonod vagy a kedvenc éttermed;
És elindulsz, hogy megtaláld önmagad; legyen az belső utazás vagy igazi út;
Tekints mindenre, ami az út során Veled történik úgy, mint egy kirakós egy
darabjára; és fogadj úgy mindenkit, mintha a tanárod volna!
Ha készen állsz arra, hogy egyszer s mindenkorra elfogadj néhány
kellemetlennek tűnő igazságot magaddal kapcsolatban; akkor biztosan megleled, amit keresel! Őszintén hiszek ebben, mert ezt tapasztaltam!"
Ízek, imák, szerelmek (záró gondolat)
2014. október
Érdekes élmény volt, amikor utoljára kiléptem a gyár kapuján és a parkolóban beültem a kocsiba. Olyan mély nyugalom tört rám, amit már nem tudom, hogy mikor éreztem utoljára, ráadásul a ködös-borús idő ellenére, kisütött a Napocska is pár perc erejéig, én pedig széles mosollyal az arcomon útnak indultam haza.
Elég fájdalmas felismerés volt, hogy az emberrel az a legnagyobb gond, hogy foggal-körömmel ragaszkodik még a szarhoz is és a legkülönfélébb elméleteket képes gyártani, hogy meggyőzze magát arról, hogy miért is jó tulajdonképpen a szarban ülni.... boldogtalanok, látszik rajtuk, hogy lelkileg rosszul érzik magukat, hiszen már fizikai/testi szinten is vannak jelek, de ragaszkodnak a szarhoz és ezzel megfosztják magukat attól a lehetőségtől, és esélyt sem adnak maguknak arra, hogy boldogabb és örömtelibb ÉLETet éljenek, még ha ehhez az szükséges, hogy újra tervezzék az egészet!