A közösségi fényképmegosztók szerepe a hamis képalkotásban

Mi lenne a jóga valódi célja? Hogyan csempésszünk tudatosságot a jógázásba, ha már tudatosnak valljuk magunkat?

Ahhoz, hogy eljussunk oda, hogy mi lenne a cél, először azt kellene tisztázni, mi az, ami
nem az...

Őszintén szólva hihetetlenül hálás vagyok azért, hogy abban az időben, amikor én kezdtem jógázni, még sehol sem voltak a közösségi fényképmegosztók. Abban az időben, ha rágugliztál a jógára, valami megmagyarázhatatlan tisztaság és tisztelet vette körbe az egészet és ettől volt olyan különleges és hívogató. Ezzel szemben ma már bárhová kattintasz, a legtöbb esetben sajnos mást sem látsz, mint RSG-s vagy egyéb más tornász múlttal rendelkező ifjú hölgyek felemás korlát gyakorlatokban pózolnak bikiniben, vagy minimum cuppanásig feszülő naciban, "real yoga" hashtag felirattal.

Ha felütöm "Swami Satyananda Saraswati: Ászana, Pránajáma, Mudrá, Bandha" című könyvét, hogy a tudásomat fejlesszem, valahogy sehol sem találom azokat a gyakorlatokat, akárhányszor lapozom végig a könyvet oda-vissza többször és nem hiányoznak belőle oldalak sem.. Sajnos ez a helyzet az elmúlt két évben, mint az élet sok más területére is igaz, igencsak eldurvult és szennyezett lett! Mondhatnám úgy is, hogy túl van tolva és nagyon nem azt látod, ami valójában a jóga!

Így aztán teljesen kezdőként simán kialakulhat a két véglet: az embernek vagy elmegy a kedve az egésztől azonnal, mert ki képes ezekre; vagy lefényképezi elméjébe az egyik igazán jól sikerült fotót, hogy akkor ő ezt most jól megtanulja maximum 1 év alatt. Merthogy a "tudatosság titka az intenzív pozizásban rejlik és egy év-két év alatt nem elég max. 30-40 jógapózzal való ismerkedés, muszáj legalább ennek a duplája". Ez nem vicc, hanem az élet írja, saját tapasztalatból írom sajnos és bármennyire is meglepő, de nem a tízen-huszonéves korosztályra jellemző! Szomorú, de igaz és mivel nem egyedi eset, pont ezért született meg bennem ez a bejegyzés, mert muszáj róla beszélni őszintén!

Ilyenkor egyébként több dolog marad ki a számításból, de talán az egyik legfontosabb: nevezetesen, ha megkocogtatnánk az insta hölgyek vállát, hogy "Te figyi, és amúgy mit
csinálsz napi 8-10 órában?" Egyiküktől sem hallanánk azt a választ, hogy "középkorú nő vagyok, kb. max egy éve jógázgatom, minimum napi 8-10 órát ülök munkahelyen és utazással együtt, tehát a gerincem 'igen jó' állapotban van, függetlenül attól, van-e sérv vagy nincs-e sérv papíron diagnózisként". Amikor a fájdalom, kattogás, meszesedés vagy a zsibbadás jelentkezik, ott a gondok már jelen vannak jó ideje, és nem aznap keletkezett, hanem jóval előtte, amikor még tünetmentes az ember!

Ne szépítsük a dolgokat: mindenki, aki ülő életmódot folytat (legyen az iskola, iroda, autó, stb..), halad a sérvesedés útján és tart is valahol!!

A "real yoga" hashtag mutatványokkal meg még fel is lehet szépen gyorsítani ezt a folyamatot, sajnos! De nyilván ez lábjegyzetbe nincsen írva. Persze ez is döntés kérdése, hogy kinek mi a fontosabb: gerinc helyrehozása vagy belemenni/beleerőltetni magunkat olyan pózokba, amikre még semmilyen szinten nem vagyunk felkészülve (legfőképpen gerinc ügyileg, de nyilván se szellemi, se lelki szinten sem..), vagy éppen semmi köze a jógához!

Minden normális jóga studióban van bemelegítő gyakorlatsor. Nem opciós lehetőség, nem kihagyható, csak azért mert unod! Ezt a szaknyelv úgy hívja, hogy antireumatikus gyakorlatsor. Indiában, ha bekopogtatsz egy asram ajtaján, hogy szeretnél megtanulni jógázni, 1 éven keresztül csak és kizárólag ezeket gyakoroltatják olyan elemekkel plusszban, mint pld. nyújtott lábbal ülés a talajon, egyenes háttal!

Igen, jól olvastad: 1 éven keresztül csak ezzel készítik fel a testet a jógára, nincs más!! Érzed ennek a súlyát?? Nyilván ezt a nyugati emberrel nem igazán lehet megtenni, mert kb. 2-3 hónap után elfogyna a lelkesedés és az érdeklődés a teremben, ezért meg kell találni az aranyközéputat.
Valahányszor unalmasnak nevezed, vagy éppen annak gondolod, gondolj erre és azokra a megvilágosodott bölcsekre, akik a gyakorlatsort megalkották NEKÜNK! Nem véletlenül történt, pontosan tudták előre, hogy mire lesz szükségünk! Bár könnyűnek tűnik, de ha megfigyeled a testrészeid mozgás tartományát és egymással való kölcsönhatását, figyelsz a légzésedre közben és figyelsz arra, hogy szándékosan lelassulj, biztos vagyok benne, hogy meg tudsz érkezni az órára, nemcsak elméletileg. Ha sokat gyakorlod, egy idő után észre fogod venni, hogy  a 99 aktuális problémák száma érezhetően lecsökken 60 alá! Nőként egyébként nagyon tudom ajánlani, hogy 2-3 hónapon keresztül ezen a gyakorlatsoron keresztül, figyeld meg a testedet hétről-hétre, miként változik a ciklusod során. Remekül fejleszthető vele a testtudatosság és egy idő után naptárra sem lesz szükséged, mert pontosan fogod érezni, hogy hol tartasz az időben. Vagy éppen életed milyen időszakát éled: zaklatottabb, kiegyensúlyozottabb időszakban is teljesen máshogy viselkedik testünk, a légzésről pedig nem is beszélve!

Minden ászana hat, mindhárom síkra: testi, lelki, szellemi. Mindegyik hordoz információt, ezért aztán nem is kell megszólalnod, de már az első óra után minimum öt mondatot elárulsz magadról, anélkül, hogy ezt akarnád vagy tudatában lennél erről! Már az is árulkodó, ahogy hozzáérsz a testedhez, vagy éppen milyen intenzitással csinálod a gyakorlatokat! Nem vagyok guru és egyenlőre még látó sem, csak egész egyszerűen lefigyeltem magamat, most pedig ugyanezt teszem másokkal, csak közben a szőnyeg másik oldalán állok. Testbeszéd a javából, bárhol és bármikor hasznát veheti az ember, érdemes ezt is fejleszteni magunkban, segíti az emberismeretünket!

Figyeld meg például, melyek azok a gyakorlatok, amiket szeretsz: azt az információt, amit az ászana hordoz, önmagadban is szereted és másokban is elfogadod! Mindazon ászanák, amiktől félsz/tartasz/nem megy/nem szereted, esetleg unod csinálni, a legjobb tanítóid lehetnek, és a legtöbbet tudsz fejlődni általuk, mert valójában azokra van a legnagyobb szükséged! Érdemes inkább ezekre fókuszálni és utána olvasni, vagy az oktatódat megkérdezni, hogy milyen mögöttes jelentéstartalmat képvisel egy-egy gyakorlat! Rengeteg információt kaphatsz magadról, önismereti tréning a javából!

Szóval összességében elmondható, hogy a jóga jóval több, mint a fizikai gyakorlatok! Az egyik legjobb önismereti tréning, amivel a Teremtő megajándékozott minket! A jóga egy gyönyörű "nyelv", bárki megtanulhatja, ha időt, energiát, de legfőképpen türelmet, kellő tiszteletet és alázatot gyakorol ezzel a több ezer éves tudománnyal szemben!!!

"Segítség ahhoz, hogy elsajátítsunk egy új látásmódot arról, hogy mi a valóságos, mi a szükséges, és hogyan alapozzuk meg azt az életet, amely mind a belső, mind a külső valóságot magába öleli."

Swami Satyananda Saraswati