Miért lettem vegetáriánus?

Mi késztet valakit arra, hogy vegetáriánus legyen?

A legtöbb emberben él egy hamis kép rólunk. Ami nagyjából arról szól, hogy gizdák és finnyásak vagyunk és ez valami trendi dolog manapság, amit biztosan kinövünk, hiszen ki akar élni párolt zöldségen és főtt rizsen élete hátralevő részében... A valóság ezzel szemben az, hogy a váltás általában két fő dolog miatt szokott megtörténni: vagy ér valakit valami sokkoló élethelyzet a hússal kapcsolatban, vagy egészségügyi probléma miatt dönt úgy, hogy gyógyszerek helyett inkább más megoldást keres, és inkább fontosabbnak tartja rendbe hozni azt, ami elromlott. Én az utóbbiak táborába estem és valahogyan ösztönösen léptem is azonnal a másik útra.

A múlt:

Természetesen megvoltak a kedvencek nekem is: a ropogós és fűszeres grillcsirke, a nyári grill husik, házi sonka/szalonna, vagy éppen télen a vásári hangulatban a bélbolyhokat beindító sült kolbi és társai. :) Ezeket az illatokat nyilvánvalóan az én elmém is elraktározta a memóriabankba (szanszkrit nevén: a csittába) és azóta is ismerősként diagnosztizálom őket, függetlenül attól, hogy ma már nincs mögötte késztetés és vágy, hogy egyek is belőlük, mert elmúlt. Tulajdonképpen sosem voltam egy nagy húsevő, így nagy érvágást nekem nem jelentett megválni tőle véglegesen. Ha két egymást követő nap ettem húst, utána másfél hétig biztosan látni sem akartam a tányéron.

Az ok, amiért váltottam:

Mivel napi szinten több órát jógáztam már akkor is, így az izmaim egyre jobban igényelni kezdték a fehérjét és a nem degeszre evés érzését. Bár a tej és a túró emésztésével mindig voltak gondok (utóbbit kb. 2 napig tartott megemésztenem, úgyhogy ritkán is ettem belőle, főleg, hogy utána tiszta pattanásos lett a fejem is még plusszban...), de egy idő után áttértem a laktózmentes változatokra. Nem sokkal ezután észrevettem, hogy már a laktózmentes termékek is gondot okoznak. Mígnem egyik reggel olyan borzalmas gyomorfájásom lett rosszulléttel karöltve a reggeli után, hogy ihajj.. Ekkor kezdődött el egy 3-4 hetes tortúra, ami arról szólt, hogy bármit ettem, utána kb. 1-1.5 órával olyan gyomorfájás és hányinger tört rám, hogy a víz is levert tőle. Úgyhogy ez alatt az egy hónap alatt 4 kg le is ment rólam. Kezdődő reflux volt az a javából és igen lassan akart helyre jönni! Mint minden betegségnek, nyilván ennek is megvan a lelki háttere és üzenete, ami helyt is állt abban az időszakomban. Viszont olyan fájdalmas és borzalmas élmény volt, hogy a tejtermékek minden fajtáját és az állati eredetű termékeket azonnal eltoltam magamtól!!! Ilyen élmények után, ma is elképedve nézem a reklámokban (ha nagy ritkán bekapcsolom egyáltalán a tv-t), hogy arra bíztatják az embert, hogy egyen-igyon amennyit csak bír, változtatni semmiképpen se változtasson az étkezésén; viszont hogy ne legyen gond, vegyen be gyógyszert utána! Döbbenetes és érthetetlen számomra ez a gondolkodás, de legfőképpen az, hogy ez teljesen normálisnak számít embereknek!?

Szóval ezután az egy hónap borzalom után teljesen megváltoztattam az étkezésemet. Volt egy átmeneti időszak, kb. 3-4 hónap, amíg kéthetente ettem lazacot, de egy idő után ezt is elhagytam anélkül, hogy a vágy ott lett volna bennem, hogy 'úgy ennék...'.
Rohamos tempóban éreztem a változást és azt, hogy egyre energikusabb és könnyedebb vagyok és mennyire tetszik a testemnek az új étkezés, miközben sosem éheztem és csak kellemes jóllakottság volt rajtam! Igaz, eleinte igen óvatos voltam, mert kísérletezni kellett, mi az, ami nem bántja a gyomrom, de szerencsére nagyon kevés olyan étel akadt fent, ami akkor eleinte gondot okozott volna. Az egyetlen, ami igen hiányzott, de nem mertem enni kb. fél évig, az a sajt volt! Sok próbálkozás után aztán találtam egy fajtát, amit ha megkívánok, akkor 2-3 havonta engedek a csábításnak és szerencsére semmi problémám nincsen vele, úgyhogy emiatt még vegán nem vagyok, csak vegetáriánus. De igazából ezt is hagyom kifutni, ha már nem igénylem, úgyis el tudom majd hagyni és nem lesz többé a vágy mögötte.

A külvilág reakciója:

Érdekes, olykor kifejezetten szórakoztató, aztán már persze fárasztó és tanulságos volt számomra az is, hogy miközben egyre jobban éreztem magam a bőrömben, és hogy nincs rajtam súlyfelesleg és kitisztult a testem, addig egyre több lett körülöttem a táplálkozási szakember: kortól, nemtől, napi bevett gyógyszerek számától és testsúlytól
függetlenül! :)
Eleinte csak mosolyogtam azon, hogy mennyire zavarja ez őket, miközben engem a legkevésbé sem érdekelt az, hogy ők éppen mit és hogyan esznek: "ődóguk" jelszóval. Senkivel sem akartam erről vitatkozást és nem is akartam meggyőzni a másik oldalról őket, hogy ez lenne a helyes! Nekem bevált, megoldottam fizikai szinten a problémákat és ez volt a lényeg számomra! Aztán egy idő után éreztem, hogy a határok feszegetve vannak és meg kéne húzni mindenkinél, hogy meddig engedem, hogy győzködjön, mert már kezdtem unni.. Egy szép napon aztán eljött az ideje az utolsó beszólásnak és észosztásnak, hogy mit és hogyan kéne ennem, mert szerinte ez nem jó, így hát kiálltam magamért.. Ez volt a fordulópont, mert az étkezési szaktanácsadás egyszer csak megszűnt létezni a környezetemben! :)

Az új táplálkozás és ízvilág nem mellesleg pedig hozott magával egy izgalmas tevékenységet, amit szeretek felfedezni mind a mai napig és egy jó kis indiai vegetáriánus kajálásra mindig vevő vagyok! :)

Érdekességképpen:

Erről jut eszembe... Tudtad, hogy Indiában a lakosság többsége vegetáriánus és hogy számos betegség, amik idehaza is toplistásak, náluk ismeretlenek?? Hála persze az ajurvédának is és az olyan tiszteletre méltó fűszerek egyikének is, mint például a kurkumának! Én szinte minden ételbe rakok kurkumát vagy indiai fűszerkeveréket, isteni az illat ilyenkor a lakásban. :)
Lassan jön a nyár, próbáld ki milyen más íze van és mennyire finom tud lenni a lecsó, ha megbolondítod egy kis curry-vel! Mennyei ízek, de tényleg!!! :)