Szeretek Veled lenni.....

Szeretek Veled lenni......mert hihetetlenül sokszínű vagy és emellett egy igazi bölcs Tanító!

Minden találkozásunk más, hiszen sosem tudhatom, hogy éppen milyen "hangulatod" van aznap és egyébként is mit szeretnél üzenni és mire szeretnél emlékeztetni. Kíváncsi lennék vajon hány kis tanoncod van rajtam kívül és hányan vagyunk, akik egyáltalán írnak bármit is a Veled való kapcsolatról/kapcsolódásról! :)....mert a legtöbb magyarnak bizony volt/van/lesz kapcsolata Veled, legyen az akár futó, vagy éppen mély és egész életre szóló, mint nekem is! :)

Kicsit furcsa érzés írni Rólad, lévén, hogy nem egy másik emberről beszélek, hanem a magyar tengerről, a Balatonról... <3

Természetesen megvannak nekem is a '80-as és a '90-es évek elejei faházas/szocis üdülési élményeim, amik kellően megalapozták a viszonyunkat! Egyébként meggyőződésem, hogy minden korosztály jó érzéssel és meleg szívvel emlékezik azokra az időkre, amikor még piros műbőr székeken ebédeltünk a vállalati üdülőkben és mindenki pontosan érkezett az ebédlőbe, első naptól fogva ugyanoda ült le minden család, úgyhogy már a második naptól tudtad melyik irányba kell forgolódni, ha szeretnéd látni azt a cuki kisfiút, akinek tetszett a szeme és a göndör haja... :) <3 

Jól van na, Te is tudod: nem lehet elég korán kezdeni, és ez nálam sem volt másképp..:) 

Ma is vissza tudom hívni az emléktárból a Traubisoda ízét, amikor még valóban traubiszóda íze volt, hiszen semmi máshoz nem volt hasonlítható, vagy éppen a strandokon kapható ujjnyi vastagságra összetekert palacsinták ízét! A nyarak kellemes 25C körüliek voltak, mindenki barnán érkezett haza és általában szerdán vagy éppen szombaton volt turnusváltás, így a 7-es út azokon a napokon igen nagy forgalmat bonyolított le. Szép emlékek, meleg szívvel gondolok rájuk ma is! <3

Az évtizedek teltek, a szeretet nem múlt el, csak kezdett átalakulni, legfőképpen az elmúlt 5 évben. Biztos vagyok benne, hogy mindez nagyrészt a jógának és az alapjáraton tiszta étkezésnek köszönhető és ezek által sokkal jobban rá tudok hangolódni a környezet/külvilág impulzusaira.

A Balaton számomra nem egy turisztikai hely, hanem egy igazi lélekfeltöltős kis magyar Paradicsom, ahol nemcsak rácsodálkozok a magyar természet és állatvilág különös és páratlan szépségére, de minden alkalommal kapok valamit lelki szinten is! Bármi kérdésem van önmagammal, az Életemmel, környezetemmel kapcsolatban, mindig jön egy impulzus a parton, akár egy gondolaton vagy egy érzésen keresztül, de az biztos, hogy mindig jön egy szál, amin keresztül eljutok a válaszig. Néha csak egy emlékeztető, amit azért kapok, hogy soha ne feledkezzek meg a múltban tapasztalt akár negatív/akár pozitív élményeket illetően. Néha pedig csak azért kell odamennem, hogy a hullámokat hallgatva átmosson érzelmileg és kisimítson, vagy éppen a stégen angyalkás pózban kiterülve csak érezzem és élvezzem a Nap melegét arcomon és lelkem tájékán és csak egyszerűen: l é t e z z e m ! Kimondott szavak nélküli kommunikáció ez, és pont emiatt különleges számomra, valahogy ott mindig jön az a bizonyos "minden úgy jó, ahogy van" érzés.. Nagyon tud hiányozni időnként a távolság miatt és bárki bármit mond, nem tudok és nem is akarok "helyettest" találni a környezetemben, mert a "majdnem és a hasonló" nem ugyanaz...

Mivel minden alkalommal más arcát mutatja évszaktól függetlenül is, így valójában segít abban is, hogy elfogadjam az Élet és az emberek sokszínűségét, de legfőképpen önmagam negatív aspektusát is! Ahogy a Balaton sokféle arcát mutatja, így nyilván a saját lelki és szellemi állapotom is máshogy éli meg az adott találkozást! 

Ülj ide mellém s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett.

Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett.

Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet,

leolvasztotta a Nap a hátamra fagyott teleket.

Zötyögtette a szívem, de most szeretem az utat, mely hozzád vezetett.

Csukás István: Ülj ide mellém!