Veszteségek (1. rész)

Az álruhás áldások

Mindannyiunkat ér sok veszteség az életünk során. Én ezeket nem nevezném rossznak, bár tény, hogy az adott pillanatban az ember negatív élményként éli meg és baromira tud fájni, vagy éppen kiborító tud lenni az a szitu, szerintem ez nem kérdés, hiszen emberek vagyunk... A találóbb megnevezés inkább talán az lehet, hogy ezek fejlődési lehetőségek. Végső soron, ha jobban belegondolsz, minden ilyen veszteség valamire tanítani akart/akar és ezek visznek minket előre a fejlődésben. Tanítanak minket valamire, ami által fejlődni tudunk szellemileg/lelkileg és változtatni tudunk helyzeteken/szokásokon/gondolkodásmódon, kimozdít a zónából és engedni azt, aminek lejárt az ideje és jöjjön valami jobb és szebb, ami megfelel az adott körülményekhez. Életünkben semmi sem történik véletlenül és minden abban az időintervallumban zajlik, amikor annak itt van az ideje! Az sem véletlen, hogy ezeket a gondolatokat kiírom magamból és az sem, hogy Te ezt pont olvasod x nappal/x hónappal később. Senki és semmi sem érkezik korán vagy későn, hanem pont akkor, amikor annak itt van az ideje. Az persze más kérdés, hogy az elme hogyan reagál erre és mit kezd a helyzettel..

Péntek délután van, hosszú hétvége előtt. Az előző honlapomon szerettem volna módosítani valamit. Leülök a laptop elé, hívnám be az oldalt, de nincs meg.. Nincs ilyen találat, nincs meg se a főoldal, ahonnan be tudok lépni és szerkeszteni! Megtanultam már, hogy nem kell azonnal pánikolni és rosszra gondolni, így várok türelemmel és időnként rápróbálkozom, újra és újra, hiszen örök optimista lettem az utóbbi évek során :)... De csak nem akar bejönni!? Aztán több órás próbálkozás és telefonálások után realizáltam, hogy 3 évnyi munkámat valaki kilőtte az éterbe és szőrén-szálán eltűnt! (Végül pár nap múlva előkerül ugyan, de addigra már lényegtelen lett számomra :)...)

Ha van saját vállalkozásod, valószínűleg jobban át tudod érezni a helyzetet. De mint magánember is el tudod képzelni, hogy milyen érzés lehet, hogy alkotsz valamit hosszú ideje már, aztán egyszer csak jön valaki, belerúg és puff, elszáll az egész, mintha nem is lett volna. Nem tagadom, de megéltem azt a pillanatot, volt ott minden: düh, pánik és sírógörcs.. Aztán miután megszoktam, hogy időnként puffan az én hátsóm is a földön, feltettem a kérdést, hogy akkor ez most miért is történt és mi lenne a célja! Valójában nem kellett gondolkodnom, mert a válasz azonnal jött, bár tény, hogy váratlanul ért és nem éppen a legjobbkor (Legalábbis így gondoltam elsőre..). Lefigyeltem már magamon azt, hogy két időpont van egy nap, amikor a legtisztább az elmém és olyan döntéseket és válaszokat tudok hozni, ami érzelemmentes és helyes számomra: reggel ébredéskor és a zuhany alatt. Szóval nagyjából 8 óra alatt le is zongorázódott a történet onnantól fogva, hogy nincs meg a honlap és most hogyan tovább.. Este zuhanyzás közben feltettem magamnak a kérdést, teljes nyugalomban: "Ok és most hogyan tovább, merre, milyen legyen az új?" Pár perc múlva el kezdett záporozni az ötlet és fejben máris el kezdtem matekozni és tervezni. Őszintén szólva fogalmam sincs mennyi ideig álltam a zuhany alatt, de jó sokáig lehettem bent, mert a párától semmit nem lehetett látni :).
Kinyitottam a fürdőt, hogy megnézzem, hogy mennyi az idő: 0:00 volt a kijelzőn pontosan! Tudtam és éreztem, hogy ez egy jel, hogy jó a válasz a hogyan továbbra, mondhatni úgy is, hogy 0-ról indulok! :) Így aztán széles mosollyal az arcomon, nyugodtan feküdtem le aludni és másnap elindult a project bennem. Napokig alig aludtam az izgatottságtól, terveztem éjjel és nappal, az idő meg csak úgy repült, többnyire ki is esett és csak azt láttam, hogy sötét van és kéne aludni is már! Először csak raktam össze, hogy mit is szeretnék pontosan. Aztán kikapcsolódásképpen el kezdtem keresni az új oldalt, ahol formába tudom önteni a saját ízlésemre és a saját energiámmal tudom megtölteni az oldalt, olyannak, ami az egyéniségemhez passzol és amit szeretnék közvetíteni és átadni másoknak segítésképpen . A figyelem és energia csak ekörül járt napokig és csak erre koncentráltam és másfél hét alatt elkészültem vele az elejétől a végéig, szóval ez a honlap így született meg! :)
Bár az előző elvesztésével járt, de mégis érvényes most is az a közhelyesnek hangzó, de valójában mégiscsak igaz mondás: minden rosszban van valami jó. Csak nézőpont kérdése, és ha arra koncentrál az ember, hogy kihozza a helyzetből maximálisan azt, amit lehet, akkor valójában a történet áldássá tud válni! :)

Ugye a Te életedben is vannak ilyen sztorik? :) Hát persze, hogy igen, valójában mindegyik az... csak nézőpont kérdése, hogyan tekintesz rájuk: áldozatként magadra vagy egy új lépcsőfokot jelentő lehetőségként, aminek válasza Benned van és arra vár, hogy kezdj vele valamit! ;-)